2010. október 30., szombat

Válts irányt! - Cseri Kálmán előadássorozata

Cseri Kálmán, a budapesti pasaréti gyülekezet nyugalmazott lelkipásztora, népszerű igehirdető, számos ismert keresztény könyv szerzője november 1-től 4-ig (hétfőtől csütörtökig) minden este 19 órától a Protestáns Teológiai Intézetben lesz hallható és megszólítható. Az előadássorozat kedden kezdődik, hétfőn bemutatkozó beszélgetésre kerül sor, önmagáról, színes életéről mesél.
Téma: Válts irányt!

Kihagyhatatlan hétnek igérkezik!

(a CAL lelkes ajánlásával)
ajánlat2: szervezzünk közös találkát, és induljunk együtt...

2010. október 25., hétfő

FILIPPI 3,13-14, KOLOZSVÁR, CAL ISTENTISZTELET, 2010. október 25.

Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Hadd kezdjek egy szóval: Kolozsvár. Kolozsvár Á la carte, a kínálatok, lehetőségek városa, a bűvös város. Kolozsvár a csoda. Kolozsvár egy varázslatos szó, talán az alma mater, talán a szerelem? Vagy talán az idegenség? Kolozsvár a magány? Kolozsvár a verejték?  Nem tudom, milyen jelzőt rendelsz hozzá lelked csöndjében, de Kolozsvár az, aminek te személy szerint ott belül érzed.
Én csak azt tudom, hogy ezt a várost lehet nagyon szeretni, de ugyanúgy gyűlölni is. És én csak azt tudom, hogy aki valaha e város kebelén szívta magába az alma mater tanítását, az izgatott szívszorulással, keblében őrzött drága emlékekkel vágyik vissza ide. És hadd idézzem egy tavalyi Kolozsvár blues nevű alkalom igehirdetőjét: „Kolozsvár olyan, mint egy hegy, mely szinte a semmiből kiemelkedik, ide minden irányból kanyargós ösvények vezetnek fel, innen messzire el lehet látni, Kolozsvár a szent hegy, ahova el lehet vonulni, hogy találkozz Isteneddel, és saját magaddal, Kolozsvár a tudás fellegvára, az élet magaslata, és sokunknak a felnőtté válás meredek bérce.”
A felnőtté válás meredek bérce! Hisz ez a város – és folytatom az idézetet: „a magyar diákok Olümposza, és 3, 5, 10, több év adatik nekünk, hogy játsszuk a bluest, amit életnek neveznek.”
Első évesen, talán nem rajongsz még a városért. Túl vad, túl idegen. Terveket szősz, ezt a néhány évet kibírom valahogy, aztán hazamegyek ügyes kis szülővárosomba, vagy legalább arra a vidékre, ahol otthon érzem magam. És kell ez a gondolat, mert csak ezzel vigasztalódva tudsz reggelenként felkapaszkodni a zsúfolásig teli autóbuszra, amit különben nagyon utálsz. Vagy, itt élsz a városban 4,5,6, vagy még több éve, és érzed, most már nagyon fojtogat. Eleged van belőle, mert vad, szívtelenül kivetne magából, s te áldozatok árán, véres körömmel kapaszkodsz, hogy megmaradj benne.
Itt élünk mind, ez az életterünk, itt válunk, váltunk felnőtté, itt válunk keserűvé, ha kell, itt törik kettőbe a világot megváltani akaró álmaink, elveink, és itt azt is megtanulhatjuk, mi a csalódás.
Futtasd csak végig magadban, mennyi minden történt veled, az elmúlt szűk egy hónapban. Mennyi mindent tapasztaltál, mennyi mindent átéltél, kikkel találkoztál, mit tanultál. Felmérted-e már, milyenek a kapcsolataid? Vannak egyáltalán igazi barátaid? Tudatában vagy mindennapi konfliktusaidnak? Fel tudod-e mérni, hogy mi vár rád, és valamilyen szinten készülsz-e rá? Néha ránk törnek a gondolatok és nagyon szorongatnak, úgy érzed kezdesz eltévedni. Hogy idegen számodra ez a föld, s már-már rád omlik ez a város, s ha nincs egy hely ahova mehetnél, akkor lassan kezdesz többé nem hinni a csodákban. S dúdolod magadban, ej, „csodálatos világ”, s dallama édes keserűen átjárja minden porcikánkat.

Hát, csodálatos ez a világ, semmit se hall, semmit se lát, mindig elárulja önmagát. Ismerős érzés? És ismerős az az életérzés, hogy mi lesz a vége nem tudom? A sötétben élek, a fényről álmodom? Hogy honnan jöttem, és hová megyek, a választ nem tudom? Papok papolnak szeretetről, erkölcsről, egymás fele kinyújtott kézről, de a valóságban azt tapasztalod, hogy süket ez a világ. A valóságban azt tapasztalod, hogy kettőbe törheted magadat, nincs köszönet, nincs hála. S belefásultan, lemondóan azt mondod: „Ne kérd, hogy higgyem, amit nem hiszek. Nem tudok járni a víz felett.”
Nem-e? Aki nem hisz a csodában, az nem realista, mondta Izrael első államfője. A csoda az nem a realizmuson túli valami, hanem a világ része. Az teszi teljessé a világot! És ezt nem én mondom, hanem „fontos emberek”, akik a csodát belekalkulálták realitásukba. Tudjátok mi áll egy Youtub megjegyzésben?:
...kár, hogy ez a csodálatos világ tényleg nem hall és nem lát semmit... csak nézz szét a világban, milyen gyönyörűen és bölcsen lett megalkotva minden! Ne csak nézz, hanem láss, lásd az alkotót mögötte! Miért élnél sötétben, ha világosságban is lehet? Ha tudnám a választ, elmondanám neked... Tudom. Elmondom. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Ezt az alkotód mondja, csodálatos világ... Hallod?
Mit csinál a magyar ember? Úgy megy az utcán, hogy lehorgasztott fejjel nézi a szürke aszfaltot. Nem csoda, ha nem látjuk a csodákat. Azok nem alulról, fölülről valók! Emeld fel fejedet! Nézz teremtőd arcába, lásd meg, hogy az ő képmására teremtettél. Nem járhatsz lehorgasztott fejjel, nem dúdolhatod, hogy gőzöm sincs miért vagyok itt! Azért vagy itt, mert az Isten feladatot bízott rád! Azért vagy itt, hogy fellegajtó nyitogató legyél. Hogy nyitogassad a felleget. Hogy mutasd meg a menny kapuját az embereknek, hogy ne lemondóan, hanem boldog hittel tapasztalják meg: ez itt a mennyország! Tudod, hogy a mosolyod, már csoda? A társad felé segítségre nyúló kezed csoda? Az, hogy meggyújtod másokban a szeretet lángját, csoda? Hogy ez borzasztóan nehéz dolog, mert az emberek szemében csodabogár leszel? Földi normák szerint, te leszel a nem normális, aki nem jó? Hát mit érdekel az téged! Te csak nyitogasd a felleget, sírjál alatta eleget. Ott sírjál, mert az az a hely, ahova bizton mehetsz, ha idegen számodra ez a föld. Az Úr Krisztus két átszegzett tenyerébe bármikor lehajthatod a fejedet. Neki panaszkodj, ha valami fáj, ha kétségeid vannak, ha kérdésekre nem találsz választ, ha örülsz, ha félsz. Nem találod utadat? Engedd, hogy a szeretet útján ő vezessen oda másokhoz. Akkor saját magadhoz, hívatásodhoz is megtalálod az utat. Ne hidd, hogy nincsenek csodák. Nem, nem változtathatjuk meg a világot, de megváltoztathatod sokak világát!!! Igen, te a fellegajtó nyitogató!


Egyet cselekszem: azokat, amelyek mögöttem vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekifeszülve célegyenest futok Isten felülről való elhívása jutalmáért, amely Krisztus Jézusban van. Fil 3, 13-14

Vésd ezt szíved kőtáblájára. Bármit cselekszik veled ez a város, tudod, hogy honnan jöttél és hová mész. Ámen.

2010. október 23., szombat

GLORIA VICTIS 1956 - Dicsőség a legyőzötteknek

Albert Júlia önálló műsorát ajánlom figyelmetekbe. Aki ma erről lemaradt, megnézheti vasárnap, 24-én este 7 órától a színház új stúdiótermében.
Szavakat nem találva a műsor láttán, mást én sem mondhatok, csak Gloria victis!

Bea

56' emlékezete

„A múltat alkotni kell, különben elvész, elmúlik, ha nem lesz belőle műalkotás." – írja Illyés Gyula. Immár 54-ik évfordulóját üljük 56’-nak. 54-ik éve, hogy fejet hajtunk a magyarság egyik legnagyobb műalkotása előtt, amikor a nép közös akarattal „elég volt”-ot mondott, és „a gonosz, aljas, idegen érdeket szolgáló véres tébolydát egyetlen lendülettel elsöpörte.” 56’ műalkotás a maga nemében, több, mint egy emlék, melyet nem lehet veszni hagyni.
Húsz éve élünk bilincs nélkül, álideológiák és álértékek kényszere nélkül. Nem Marx elméletét tanítják az iskolákban, miszerint a kapitalista társadalom legnagyobb problémája az elidegenedés, azt pedig az osztálynélküli kommunista társadalom szüntetheti meg. Nem azt táplálják gyermekeink fejébe, hogy a kommunista társadalom forradalma hozza létre a proletárdiktatúrát.
Istennek hála, hogy leáldozott a kommunista forradalom ideje, mert a forradalom fogalmát ők birtokolták, s e forradalom az eszmék helyébe hitvány ideológiát állított, és szótárában felcserélte a rosszat a jóval. 56’ lendülete az élet normális rendjét próbálta visszaállítani, s hogy ne a forradalmi zűrzavar, hanem a normalitás békéje uralkodjék, elsöprő ellenforradalmat csinált, ahogy Czakó Gábor fogalmazott. 
A normalitás békéje. Ezért folyt a harc 56’ október 23-tól kezdve, és ezért kell folyjék mind a mai napig. Mert az Internacionálé sorai szerinti szlogenek: a múltat végképp eltörölni, a Földet sarkából kidőlteni, az Isten nevét kisbetűvel írni és kisöpörni, hisz védelmező nincsen felettünk, - fenyegetnek, mind a mai napig. És az az ember, az a társadalom, az a nép, mely nem szilárd alapon áll, nincs tudatában e szilárd alap értékeinek, az kifordul sarkából, elfelejti múltját, s ezért nincs se jelene, se jövője, az Istent kisbetűvel írja és szupermarketekkel, mallokkal helyettesíti, és ugyanolyan zűrzavart, értékválságot produkál, károsult lelkeket szül, mint maga a kommunizmus.
56’ bizonyságot tett az evangélium erejéről, hisz „az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő… És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.” (Mt 21)
Jöhetnek korok, rendszerek, különféle ideológiák, változhatnak világok, az alap, melyen szilárdan állva maradhatsz, nem változik: „Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus.” (1Kor 3,11)
Ő maga tegyen bennünket szilárdakká, erősekké, 56’ szelleméhez méltókká, 56’ örökségének átmentőivé.


2010. október 22., péntek

Időpontváltoztatás!

Mindenki figyelmébe!

A hétfőre meghirdetett ifjúsági istentisztelet kezdő órája, 19 óráról 20 órára változott!

Találkozunk hétfőn 20 órakor!

ui.: NE FELEJTSÉTEK A KÖZÖS PROJEKTET, A KOLLÁZS ELKÉSZÍTÉSÉHEZ SZÜKSÁG VAN RÁD IS!



2010. október 18., hétfő

Örökös – örökös október!

Míg egyetemista, vagy a munkavállalók szabályozott és rendszeres világának aktív tagja az ember, évről évre tapasztalja, hogy az októberi szél örökösen visszatér, s a pókhasú hónap évről évre újdonságot kínál. Új kezdet, kiabálja, s mindent elkövet, hogy egy cseppet se tűnjék unalmasnak.
Október vége fele járunk.
Ha idegen volt, talán eddig sikerült meghódítani a várost. Kezd otthonossá válni sok kis utca, körvonalazódnak kedvenc útvonalaid, feltérképezted, s ismerősek mind a kátrányszagú, sörgőzős kocsmák. S ha régi „inasa” vagy e városnak, eddig biztosan felkerested az októbertől újból élettel teli törzshelyeidet, bejártad kedvenc útvonalaid, s leellenőrizted hogy meg van-e még az a kedves kis valami a város egy bizonyos kis zugában. S kötelezően meglátogattad a jó öreg Sétateret, ha nem is csókot lopni, de beszélgetni és szúrós héjú gesztenyékkel gurigázni, bizonyosan. A színház és opera műsorát már beszerezted, és személyre szabott kis listád is van már: mivel szeretnél foglalkozni, hova akarsz eljárni, kikkel szeretnél találkozni. Bár a prioritásokat mindenki magának állítja fel, azért a listádon szeretnénk egy helyet.
Mert az örökös Október örököse lényed azon kis darabjának, mely egy sajátos közösségbe kapcsol be. Örököse identitásod egy részének, a hitednek, örököse útkeresésednek. Örököse találkozásoknak, alkalmaknak, melyeket lényünk kis közös darabja, a hitünk és közös útkeresésünk hozott létre.

Közös az alap, közös a cél. Örökös vagy te is. Várunk szeretettel!
Collegium Lutheranicum

„A la carte” avagy „Évadkezdés”

Meghívó a 2010 tanév első Collegium Lutheranicum alkalmára. Várunk szeretettel 2010. október 25-én 19 órától a Reményik Sándor galériába, az „évadkezdőistentiszteletünkre! Tekintettel arra, hogy palacsintázás lesz a ház (a kisifisek) ajándéka, hozhatsz akár saját készítésű frissítő italt magaddal (kedvenc limonádé, tea, szörp).

Legfontosabb: lopd el magad hozzánk! Várunk Szeretettel!
Cím: Kossuth Lajos utca 1. szám (1989. December 1. sugárút, 1. szám)

Közérdekű felhívás!

„Közünk ügye”!
Képkollázs készül tanévünk első alkalmára, melynek célja, hogy egyetlen hatalmas képen rajta legyenek alkalmaink Követői. Kérünk benneteket, küldjetek el magatokról egy fényképet, illetve rövid ismertetést: neved, mit tanulsz/mivel foglalkozol, ha már nem Kolozsváron, akkor jelenleg hol élsz, illetve, hogy aktív vagy passzív tagja vagy a közösségnek.
Mindezt küldjétek közös levelezőlistánkra, a cal_evangelikusifi@yahoogroups.com címre!

Fontos:
Ø        Nem gond ha nem jársz hozzánk rendszeresen, de ha ezt már megtetted, illetve ellátogatnál még, sőt a levelezőlistán is rajta vagy, légy szíves küldjél akkor is képet és néhány információt magadról!
Ø        Ha netalán más felekezetű vagy, ne szégyelld beírni!

Nagyon számítunk közreműködésedre!