Alejandro González Iñárritu: Biutiful (kritika)

Alejandro González Iñárritu: Biutiful (kritika)

KÖRKÉP A KOLOZSVÁRI MAGYAR NAPOKRÓL

REGGELI KÁVÉ A KOLOZSVÁRI MAGYAR NAPOKON - KALIT ESZTER LELKÉSZJELÖLTTEL
Megjelent a Szabadság napilap 2011. augusztus 18-i számában

Tartalmas programmal várja az érdeklődőket reggelenként a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) a főtéri nagyszínpad szomszédságában lévő kávéházba: miközben a különböző felekezetek ifjúsági, egyetemi lelkészeivel iszogatjuk a reggeli kávét, mindeddig kevésbé ismert szférákba nyerhetünk betekintést.

A rendezvénysorozat első, tegnapi meghívottja a barcasági, négyfalusi származású Kalit Eszter evangélikus lelkészjelölt volt, aki 2010. augusztusa óta szolgál Kolozsváron. Mint mondta, különböző programokat szerveztek az elmúlt időszakban a Collegium Lutheranicummal (CAL), amely a kincses városban tanuló egyetemista fiatalok szervezeteként működik: volt évzáró filmnézés a Fellegvár oldalában lévő Luther-házban, ifis karnebál a zene és a tánc jegyében, adventi vesperák az evangélikus templomban stb.

Kolléganőjével, Boldizsár Beátával egyetemben Kalit Eszter is igyekszik minél több olyan esemény megvalósításába bekapcsolódni, amely által a Barcaságról Kolozsvárra érkező evangélikus fiatalok szellemi és lelki szempontból is feltöltődhetnek, gazdagodhatnak. Nincsenek könnyű helyzetben, hiszen kevés olyan fiatal tanul itt, aki vallását tekintve evangélikus, pozitívum viszont, hogy igyekeznek lelkesen tevékenykedni, az elsődleges „célcsoport” mellett a kolozsvári magyarságért is. Az egyházközség belső udvarán zajló pünkösdi és adventi sokadalmak lebonyolítása mellett nemrég országos bábfesztiválra vitték a gyermekeket Magyarországra, s néhányan részt vettek a Kommandón megtartott Országos Konfirmandus Táborban is. „Néha elkeseredünk, hogy nem vagyunk sokan, de véleményem szerint meg lehet találni azokat a fiatalokat, akikben – sok időt eltöltve velük – tudatosíthatjuk: fontosak számunkra és Jézus számára egyaránt” – hangsúlyozta Kalit Eszter.

Tervezik, hogy a magyarországi Szélrózsa Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozó mintájára hasonló eseményt szervezzenek Erdélyben is, ugyanakkor, hogy egy–másfél éven belül olyan 5–10 fős alapcsapatot hozzanak létre, akikkel bármikor ellátogathatnak különböző rendezvényekre. Mint kiderült, reményeik szerint nemsokára tánctanfolyamot is beindítanak, a mostani beszélgetésen résztvevők ötletei nyomán pedig focibajnokság, színjátszó kör és beszélgetős-imádkozós est szervezésétől sem zárkóznak el. Elengedhetetlen azonban, hogy mindezek érdekében havi egy-két alkalommal találkozzanak, hogy hasznosan töltsék el idejüket közösen a fiatalok.

A beszélgetés keretében Sándor Krisztina MIT-elnök az Ifjúsági Keresztyén Egyesülettel (IKE) és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylettel (ODFIE) való együttműködés lehetőségét ajánlotta, Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közép-erdélyi régióelnöke pedig az elsősorban elsőéves fiataloknak szóló tematikus városnézések szükségességét említette, amelyek kivitelezésében ifjúsági szervezetek, fiatal lelkészek részvételére is számítanak. Ehhez hasonlóan, a kolozsvári városszépítő egylet bejegyzése kapcsán is várják a fiatalok jelentkezését.

EGYÜTTMŰKÖDŐ IFJÚSÁGI LELKÉSZEK

Nagy igény van a felekezetközi együttműködésre Kolozsváron – derült ki az elmúlt héten tartott Kolozsvári Magyar Napok azon rendezvényein, amelyeknek a kincses város református, római katolikus, unitárius és evangélikus ifjúsági és egyetemi lelkészei voltak a meghívottjai. 

Vasárnap este, mintegy zárásként a kolozsvári egyetemista gyülekezetek ökumenikus istentiszteletet tartottak a Farkas utcai református templomban, ahol Szent Pál/Pál apostol rómabeliekhez írt szavaival a 8:38–39 igék alapján hirdették az isteni szeretetet. 

Közös álláspont: el kell fogadni Isten szeretetét

Fülöp Júlia unitárius lelkész táncra invitálta a nemcsak fiatalokból álló gyülekezetet, hangsúlyozva, ehhez a tánchoz egymás és Isten szeretetére van szükség, hogy ez a „hármas dobogás” mindenkinek és mindenkiért szóljon. Isten szeretete megkérdőjelezhetetlen, nincs olyan dolog, ami elválaszthat tőle, hívta fel a figyelmet Illyés Sándor evangélikus lelkész prédikációjában. Takó István katolikus egyetemi lelkész szerint Isten szeretete adott, amit csak el kellene tudni fogadni ahhoz, hogy működjön a táncunk. És mindezt azzal a tudattal, hogy senki semmit nem tehet azért, hogy a Jóisten jobban szeresse, de azért sem, hogy kevésbé. Dávid István református lelkész a tékozló fiú történetét ábrázoló, a mélység és magasság kettősségét megjelenítő festmény alapján mutatott rá arra, hogy Isten szeretete kímélő szeretet, amely megpróbálja kiegyensúlyozni a szélsőségeket. Isten a mélységből is kiemelheti fiát, de a magasságból is visszaszólíthatja őt, és aki felismeri szeretetét, minden esetben Istenre talál.

Reggeli kávé lelkészekkel

Az együtt gondolkodás jegyében zajlott az a kerekasztal-beszélgetés is, amelyet a Főtéren, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) teraszán tartottak csütörtökön délután. Az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület (Erdélyi IKE) kezdeményezte beszélgetésen a felekezetközi lelkiségről lehetett beszélgetni a négy felekezet képviselőjével: Kalit Eszter evangélikus, Dávid István református, Takó István római katolikus és Fülöp Júlia unitárius ifjúsági és egyetemi lelkésszel. Kiderült, hogy az ifjúsági és egyetemista gyülekezetek tagjai eljárnak más felekezetek szertartásaira is. A vegyes vallású családból származó Takó István, a Katolikus Egyetemi Lelkészség lelkésze és a ferences kapcsolatokkal rendelkező Dávid István, a kolozsvári református Főiskolás IKE (FIKE) leendő lelkésze hangsúlyozták: nyitottak a közös munkára, de úgy kell együttműködni, hogy közben ne tagadják meg önmagukat, ami – mint mondták – minden bizonnyal kivitelezhető. A négy lelkész a beszélgetés végén további személyes találkozás lehetőségét vetette fel. Ugyanők várták reggelente kávé melletti beszélgetésre az érdeklődőket, ahol személyesebb kérdésekre is válaszoltak, bemutatkoztak, és terveikről, hivatásukról beszéltek. Elmondták, a hétköznapi életben szeretnék megmutatni Istent a fiataloknak, azok igényeire szeretnének válaszolni, és mindezt úgy, hogy a vallásos események mellett egyéb kulturális és hagyományokra fókuszáló rendezvényeket szerveznek. Ezáltal a kolozsvári magyarságért is igyekeznek lelkesen tevékenykedni.

A beszélgetések során Sándor Krisztina MIT-elnök személyesen ajánlott fel együttműködést a Collegium Academicum Lutheranum szervezetének az IKE-vel és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylettel (ODFIE).

Hétköznapi mennyország - CAL évzáró mozizás a Luther-házban

Kellemes, teázós, muffinos estét töltöttek el evangélikus fiatalok és meghívottjaik a Fellegvár oldalában megbújó Luther-ház nevet viselő kollégiumban június 24-én. Kay Pollak „Hétköznapi mennyország” című filmjét tekinthették meg széles vászonon muffinozás közben.  A zseniális karmester életéről és haláláról szóló film elgondolkodtató jeleneteken keresztül vezette nézőit a szeretet, a fájdalmakból kigyógyuló és reménykedve megnyíló szív rejtelmeihez. Van, aki húsz év után, van, aki élete utolsó perceiben tudja kimondani, hogy „szeretlek”. Ez egy súlyos szó, amelynek igazi szépségét csak az ismeri, aki érzi súlyát, és féltve őrzött kincsként ejti ki a megfelelő pillanatban.

A tomboló nyárra készülődő fiataloknak könnyeket csalt a szemében a karmester halála, aki életével és munkájával, nem csak szíveket nyitogatott, hanem az éneken, zenén keresztül, sok beszélgetés után egy harmonikus, boldog és tettre kész közösséget hozott létre.

Isten áldja a napsütésben lubickoló CAL-os bandákat, és adja a nagy Karmester, hogy a közösség harmóniája és ereje nálunk is megvalósuljon!

Köszönet Varga Boginak az est sikeréért! A csuda finom muffinokért!

Írta: Kalit Eszter

NAGYBÖJTI IDŐUTAZÁS

A tavaszi zsendülés idején egy rendkívüli utazás részesei lehettek a CL, a Collegium Lutheranicum, az evangélikus ifjúság és egyetemisták közösségének tagjai. A böjt az utazás ideje. Nem a nyaralás ideje, hanem a belső utazásé, a belső, Krisztusra irányuló utazás ideje. Ezen utazás jegyében az egyetemisták a Királyhágó pompás vidékét átszelve Nagyváradra utaztak április 9-én, és a Nagyböjti időutazás című élménykiállításon vettek részt. 

Posticum-Movimentum Iuventutis Christiana,  a nagyváradi ifjúsági keresztyén kulturális központ szervezésében idén harmadik éve a Passió történet mindenki  számára végigjárható, átélhető kiállítás keretében kelt életre.

Állomásról állomásra haladva a részvevők a jeruzsálemi városkaputól az üresen álló sírig és a mennyek országához hasonló nyugalom teréig juthattak el. Az utolsó vacsora szobájában megtörhették a kenyeret, együtt imádkoztak a Gecsemáné kertben, Péter tagadását és Pilátus döntésének feszültségét átélve megérkeztek a kereszt aljába. „Ó, Krisztus fő sok sebbel” kezdetű korál szavai csendültek fel a mélység pillanataiban, és mindenki saját terhét vihette, tehette a nagy Szabadító lába elé.  A sír üresen állt, és a feltámadás, Isten országának valósága az embereké lehet.

A nagy utazás napján a kiállítás mélységét és magasságát átélő résztvevők meglátogatták Mátyás Attila lelkész vezetésével a Nagyváradi Evangélikus gyülekezet templomát és óvodáját. Elbeszélgettek a Posticum munkatársaival, szakmai tanácsokat kértek, hiszen a tervek szerint a passió út jövőben Kolozsváron is életre kel. A nagy utazás egy jó hangulatú énekléssel zárult. Ifjúsági énekek sokasága zendült fel a haza fele tartó csapat ajkán. A nagyböjti utazás a feltámadás hallelujája fele tart. Ez csendüljön fel minden ajkon!

Egy KARNEBÁL margójára

...mert tánc az életünk

2011. február 26-án a kolozsvári evangélikus ifjúsági szervezet, a Collegium Lutheranicum Karnebált szervezett, melynek témája a zene és a tánc volt. Az áhítattal kezdődő estét az Attitude tánciskola két tanítványának, Csiki Orsolyának és Gírás Barnának a táncbemutatója tette emelkedetté. Az este folyamán sor került tánctanításra, számos mókás játékra, és a gyakorlott lemezlovasoknak köszönhetően egy nagyszerű bulira.

Az ember világa, nyelve, gondolkodásmódja tele van metaforákkal, olyannyira, hogy azok nélkül (némi túlzással) már-már lehetetlen a közlés, főleg az érzelmek kifejezése. Az emberi kapcsolatokra, a kommunikáció meghatározására számos metaforát használunk, de hadd emeljünk ki egyet a sok közül, s hadd mélyüljünk el az asszociáció kínálta gondolatfelhőben. Az emberi érintkezésre, a kommunikációra vonatkozó egyik legszebb kép a tánc. Egymással történő érintkezéseink valóban kifejezik mindazt, ami a táncban megtalálható: néha könnyed, néha hullámzó, merev, szaggatott, összehangolatlan, szenvedélyes, benne van a közeledés és a távolodás. Érintkezéseink, kapcsolataink sikeressége pedig attól függ, mennyire kiegyensúlyozott, harmonikus közös táncunk. Férj-feleség, család, barátok kapcsolata akkor jó, akkor áldásos, ha tökéletes harmónia van táncukban.

De milyen a kommunikációnk, milyen formában lépünk kapcsolatba a világ Teremtőjével, a mi Atyánkkal? Az egyértelmű válasz az imádság. Örsy László jezsuita szerzetes, kánonjogász írja: „Imádkozni annyi, mint felelni Istennek gondolatunkkal és szívünkkel, testünkkel és lelkünkkel, érzéki valónkkal és szellemünkkel, egész személyiségünkkel. A legjobb kép erre a feleletadó életre egy tökéletes ritmusban együtt táncoló férfi és nő képe. A férfi a legbonyolultabb mozdulatokon viszi át a nőt, és az olyan jól követi, hogy a kívülállónak szinte lehetetlen meglátni, honnét ered az ösztönzés. De a kezdeményezés mégis a férfié, s mindenféle finom módon közli. Isten közlései is finomak és nemesek; nem lehet szavakba foglalni őket. Jellegük titokzatos. Az ember feleletének hasonlónak kellene lennie: finomnak és nemesnek, egész személyiségét igénybe vevőnek.” (Örsy László SJ: Imádság és tánc in: Szentjánosbogár Magazin. II évfolyam, 10. szám.)

Az emberi kapcsolatok egyik legszebb képe a tánc, de hogy az, őszinte Isten felé fordulásunk metaforája is lehet, annak kevesebben vannak tudatában. A XXI. századi európai ember keresztyén hitgyakorlatában nem tudatosul ez az analógia, pedig az ember ősidők óta belevonta imádásába, hálaadásába a szent táncot. Hogy miért?- arra már nehezebben tudunk választ adni. Miért ad táncolva hálát Mirjám prófétanő az asszonyokkal együtt a Vörös tengeren való átkelés után, miért táncolt Dávid, Izrael királya a frigyláda előtt? A Szentírás példáinak sorát folytathatnánk, a válasz azonban egész egyszerűen ennyi: mert tánc az életünk. Isten vezet bennünket abban a szent táncban, amelyet ő kezdett velünk. A férfi és nő táncában megmutatkozó finom és nemes közlés, a harmóniába fonódás tökéletes analógia Isten titokzatos, finom és nemes jellegű közléseire. Az Isten és ember közötti kapcsolat nem szorítkozhat egyedül a szavakra, az imádság verbális korlátai meg kell nyíljanak a szív, a lélek és a test számára. Ahogy Örsy László írja: „a szavak csak kicsiny, nagyon kicsiny részét fejezik ki egy nagy barátságnak. Nem elég ismételgetni: Uram, Uram, egész személyiségünk megmozdulásával kell felelnünk. Azok, akik nem táncolnak az Úrral e világon – úgy, hogy ő vezet – nem osztoznak Királyságában. Isten a vezető partner abban a táncban, amelynek szépsége felülmúlja vágyainkat és elképzelésünket. Szavainkkal, szemünkkel, tagjainkkal, egész testünkkel kell feleljünk neki.” – s ennek tudatában, a mindenkori harmóniába fonódó táncunk nem lesz más, mint bizonyságtevés.

Boldizsár Beáta



Karnebál fotói

Tekintsétek meg a legújabb fotókat!

KARNEBÁL, hisz tánc az életünk

Kedves olvasók, barátok!

A második félév ifjúsági alkalmait egy fergeteges "karnebállal" indítjuk.
Vizsgák, sőt pótvizsgák már a hátatok mögött, február pedig a karneválok és farsangok örvényébe hív.
Nem kell más, csak egy jelmez, amiben jól érzed magad, bulizós kedvű barátaid vagy párod, akiket persze nem hagyhatsz otthon.

Nincs ötleted, mibe öltözzél? A Karnebál témája: Minden, ami zene és tánc...

További pontos információk hamarosan következnek...