Mindannyian kereső emberek vagyunk, legyünk bár közeliek, vagy távoliak. A kételkedő Tamást mindannyian megtaláljuk magunkban.
Advent köszönt be ismét az életünkbe és nem tagadhatjuk le meglepettségünket: ...már? - kérdezzük egymástól. Már. ADVENTUS DOMINI, az Úr közel, csak mi vagyunk még túl elfoglaltak, túl zsúfoltak, túl magabiztosak, túl gondterheltek, mindig túl valamik... csak túl békésnek nem sikerül lenni.
Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, nem úgy adom én néktek, amint a világ adja - mondja Jézus. Erre a békességre van szüksége minden embernek. Van aki ezt tudja, van aki még keresi.
A szerelmi líra egyik gyöngyszeme jut eszembe, Shakespeare LXXV. szonettje. "Az vagy nekem, mint testnek a kenyér, tavaszi zápor fűszere a földnek..."
Békesség, mi vagy te nekünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.