„A múltat alkotni kell, különben elvész, elmúlik, ha nem lesz belőle műalkotás." – írja Illyés Gyula. Immár 54-ik évfordulóját üljük 56’-nak. 54-ik éve, hogy fejet hajtunk a magyarság egyik legnagyobb műalkotása előtt, amikor a nép közös akarattal „elég volt”-ot mondott, és „a gonosz, aljas, idegen érdeket szolgáló véres tébolydát egyetlen lendülettel elsöpörte.” 56’ műalkotás a maga nemében, több, mint egy emlék, melyet nem lehet veszni hagyni.
Húsz éve élünk bilincs nélkül, álideológiák és álértékek kényszere nélkül. Nem Marx elméletét tanítják az iskolákban, miszerint a kapitalista társadalom legnagyobb problémája az elidegenedés, azt pedig az osztálynélküli kommunista társadalom szüntetheti meg. Nem azt táplálják gyermekeink fejébe, hogy a kommunista társadalom forradalma hozza létre a proletárdiktatúrát.
Istennek hála, hogy leáldozott a kommunista forradalom ideje, mert a forradalom fogalmát ők birtokolták, s e forradalom az eszmék helyébe hitvány ideológiát állított, és szótárában felcserélte a rosszat a jóval. 56’ lendülete az élet normális rendjét próbálta visszaállítani, s hogy ne a forradalmi zűrzavar, hanem a normalitás békéje uralkodjék, elsöprő ellenforradalmat csinált, ahogy Czakó Gábor fogalmazott.
A normalitás békéje. Ezért folyt a harc 56’ október 23-tól kezdve, és ezért kell folyjék mind a mai napig. Mert az Internacionálé sorai szerinti szlogenek: a múltat végképp eltörölni, a Földet sarkából kidőlteni, az Isten nevét kisbetűvel írni és kisöpörni, hisz védelmező nincsen felettünk, - fenyegetnek, mind a mai napig. És az az ember, az a társadalom, az a nép, mely nem szilárd alapon áll, nincs tudatában e szilárd alap értékeinek, az kifordul sarkából, elfelejti múltját, s ezért nincs se jelene, se jövője, az Istent kisbetűvel írja és szupermarketekkel, mallokkal helyettesíti, és ugyanolyan zűrzavart, értékválságot produkál, károsult lelkeket szül, mint maga a kommunizmus.
56’ bizonyságot tett az evangélium erejéről, hisz „az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő… És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.” (Mt 21)
Jöhetnek korok, rendszerek, különféle ideológiák, változhatnak világok, az alap, melyen szilárdan állva maradhatsz, nem változik: „Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus.” (1Kor 3,11)
Ő maga tegyen bennünket szilárdakká, erősekké, 56’ szelleméhez méltókká, 56’ örökségének átmentőivé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.